A bevétel még nem elkölthető pénz

Tegnap beszélgettem valakivel a pénzügyi fejlettségről, és utána még sokáig bennem maradt a téma. Több mint húsz éve dolgozom vállalkozókkal, és ezalatt rengetegszer láttam ugyanazt a furcsa ellentmondást.

Valaki lehet zseniális abban, amit csinál. Világraszóló munkát ad ki a kezéből, fantasztikus ötletei vannak, tele van megrendeléssel, havi több millió forint is megfordul a vállalkozásában, mégis folyamatosan pénzügyi feszültségben él.

Hogy lehet ez?

Szerintem sok esetben ott kezdődik a probléma, hogy a bevétel és az elkölthető pénz közé bekerül egy egyenlőségjel.

Bejött hárommillió forint, tehát van hárommillió forintom.

Pedig nagyon nem biztos, hogy van.

Lehet, hogy abból néhány héten belül adót kell fizetni. Jönnek a bérek és a járulékok, a rezsi, a beszállítók, az alapanyag, a lízing, a következő munkához szükséges eszközök. Attól, hogy a pénz egy adott pillanatban ott van a bankszámlán, még nem biztos, hogy szabadon elkölthető.

Láttam ennek egy sokkal látványosabb változatát is.

Megérkezett a vállalkozáshoz egy nagyobb összeg, a vállalkozó pedig úgy érezte, most végre megengedhet magának néhány luxusdolgót. Sokat dolgozott érte, rengeteget tett bele a vállalkozásába, úgyhogy azt mondta: megérdemlem.

És tudjátok mit? Valószínűleg tényleg megérdemelte.

Szerintem nem azzal van a baj, ha valaki sikeres vállalkozóként szeretné élvezni annak az eredményét, amiért éveken keresztül dolgozott. Én sem gondolom, hogy a vállalkozásnak arról kell szólnia, hogy életünk végéig csak félreteszünk, dolgozunk, és soha semmit nem engedünk meg magunknak.

Csak van egy kérdés, amit a „megérdemlem” előtt fel kell tenni.

Marad pénz a vállalkozásban?

Mert ha a luxusra elköltött pénzt kivesszük a cég termeléséből, akkor már nem az a kérdés, hogy megérdemeltük-e. Hanem az, hogy jövő hónapban miből vesszük meg az alapanyagot. Kifizettük-e már a béreket? A járulékokat? Az adókat? Megvan-e a következő munkák finanszírozása? Van-e elég pénzünk addig, amíg azokból a munkákból újra bevétel lesz?

Ha ezekre a kérdésekre nincs válasz, akkor tulajdonképpen nem a nyereséget költöttük el.

Hanem a vállalkozás következő hónapjának pénzét.

Ilyenkor nagyon könnyű eljutni a következő gondolathoz: semmi baj, majd felveszek egy kis hitelt.

Csakhogy itt kezd igazán veszélyessé válni a történet.

A hitel egy része ugyanis már az első pillanatban eltűnik, mert be kell vele tömni azt a lyukat, amit korábban létrehoztunk. A maradékból elkezdjük finanszírozni a működést, közben pedig már ott van maga a hitel is, amit vissza kell fizetni.

És innentől kezdve nem egyszerűen arról van szó, hogy a következő hónap bevételéből kell kifizetni a következő hónap költségeit.

Abból már a múlt hónap hibáját is finanszírozni kell.

És ha ez a folyamat továbbmegy, egyszer csak azt veszed észre, hogy csónakázol a nagy vízen, a csónakodon van kilenc lyuk, a kezedben viszont csak hét dugó.

Szaladgálhatsz egyik lyuktól a másikig. Kihúzhatod az egyik dugót, gyorsan beteheted egy másik helyre, ahol éppen jobban ömlik be a víz. Aztán rohansz vissza az előzőhöz. Kívülről úgy tűnhet, hogy folyamatosan intézkedsz, megoldasz, túlélő üzemmódban működteted a vállalkozást.

Csakhogy kilenc lyuk van, és hét dugó.

Lehet őket cserélgetni, de a matematika előbb-utóbb utolér.

A csónak süllyedni fog.

Pont ugyanez történik akkor is, amikor az egyik beérkező pénzből a másik hónap elmaradását rendezzük, aztán a következőből visszatöltjük azt, amit onnan kivettünk, közben pedig már megérkezik egy újabb fizetnivaló is. Egy darabig elképesztő ügyességgel lehet zsonglőrködni a pénzzel, de attól még nem lett több pénzünk. Csak egyre több helyen kellene lennie egyszerre.

Fog menni?

Persze, előfordulhat.

De ahhoz általában nagyon gyorsan és nagyon jelentősen kellene növekednie a bevételnek. A gyakorlatban ez sokkal ritkábban történik meg, mint ahogy az ember akkor reméli, amikor a hitelt felveszi.

És itt fontosnak tartom hozzátenni: egyáltalán nem a hitel ellen beszélek.

Egy jól átgondolt hitel kifejezetten előremutató is lehet. Ha abból például olyan gépet vásárolok, amellyel kétszer annyi munkát tudok elvégezni, új telephelyet nyitok, olyan eszközt veszek, amely növeli a termelési kapacitásomat, akkor a hitel mögött ott van valami, ami remélhetőleg több bevételt fog termelni.

Ebben az esetben azonban nem erről volt szó.

A hitel nem fejlesztést finanszírozott.

A hitel egy korábban elköltött pénz helyét próbálta betömni.

Ez pedig két teljesen különböző dolog.

Szerintem ezért nagyon fontos, hogy egy vállalkozó ne csak azt tudja, mennyi bevétele van. Azt is tudnia kell, hogy abból mennyi az a pénz, amelynek már most megvan a helye.

Amikor azt mondom, hogy érteni kell a pénzhez, nem arra gondolok, hogy mindenkinek befektetési szakértővé kellene válnia. Nem a részvényeknél, kötvényeknél vagy hozamoknál kezdődik a történet.

Azokkal majd akkor foglalkozunk, amikor már van mit befektetni.

Én sokkal inkább arra gondolok, hogyan jutunk el odáig, hogy legyen egyáltalán mit félretenni.

Nagyon nagy különbség van ugyanis aközött, hogy jönnek a bevételek, én pedig menet közben fizetem belőlük azt, ami éppen beesik, és aközött, hogy előre tudom, milyen költségeim lesznek, azokra már félreteszem a pénzt, és csak a maradékból költök.

Tulajdonképpen csak megfordítjuk a folyamatot.

Nem úgy működünk, hogy most van pénz, költsünk belőle, aztán majd meglátjuk, mi marad a hónap végére.

Hanem előbb megnézzük, mire kell biztosan pénz.

Meglesz az adó? Meglesz a bér? Meglesz a rezsi? Meglesz a következő hónap alapanyaga? Meglesz a vállalkozás működéséhez szükséges pénz?

Ha igen, akkor utána már sokkal nyugodtabban lehet arról beszélni, hogy mi az, amit valóban el lehet költeni.

Én ezt úgy fogalmaznám meg a legegyszerűbben, hogy nem előre dőzsölünk, hanem utólag.

Lehet, hogy első hallásra nem túl izgalmas pénzügyi stratégia, de meglepően nagy nyugalmat tud adni.

És szerintem valahol itt kezdődik az első millió is.

Nem feltétlenül ott, hogy holnaptól kétszer annyit kell keresni. Sokszor először azt kell megtanulni, hogyan ne költsük el mindazt, amit már most megkeresünk.

Először marad százezer forint, amihez nem kell hozzányúlni. Később kétszázezer. Aztán ötszázezer. Egyszer csak pedig ott lehet az első millió.

Nem azért, mert közben megtaláltuk a világ legjobb befektetését.

Hanem azért, mert megtanultuk, hogy a bankszámla egyenlege és az elkölthető pénz két teljesen különböző dolog.

Szerintem a pénzügyi tudatosság valahol ennél a kérdésnél kezdődik:

Ha ma beérkezik hárommillió forint a vállalkozásomba, tudom pontosan, hogy abból mennyit költhetek el úgy, hogy közben a vállalkozásom holnap is biztonságosan működni tudjon?

Mert nem az a baj, ha egyszer eljutunk odáig, hogy megjutalmazzuk magunkat azért, amit felépítettünk.

Csak jó lenne előtte biztosan tudni, hogy valóban a saját pénzünkből tesszük.